„Még jó néhány diót fel kell törni” – jelentette ki egy bizottsági illetékes a hét elején, arra utalva, hogy még mindig kis híján egy tucat vitás kérdés hátráltatja a pénzügyi felügyeleti reformról a megállapodást a két döntéshozó, a tagállamokat képviselő Tanács és az Európai Parlament között. A vita tárgya, hogy mennyire kiterjedt jogkörökkel rendelkezzenek-e az európai szintű felügyeleti szervek a pénzintézetek ellenőrzésében. Miközben az Európai Parlament lehetőleg minél szélesebb hatásköröket adna az európai felügyeletek kezébe, addig a Tanács igyekszik lehetőleg minél szűkebbre vonni ezeket.

A közös célkitűzés az, hogy a két jogalkotó első olvasatban megállapodjon a pénzügyi felügyeletek végleges architektúrájáról, hogy az eredeti tervek szerint 2011. január elsején felállhasson és működőképes legyen az új struktúra, amelytől a pénzügyi rendszer stabilitását veszélyeztető kockázatok időben történő felismerését és kezelését várják. A Tanács és az Európai Parlament álláspontja azonban mostanáig meglehetősen távol volt egymástól – annyira, hogy az EP legutóbbi plenáris ülésén eltekintett a végszavazástól, hogy több időt adjon az egyeztetéseknek. A tagállamok nagykövetei az egyeztetések fényében csütörtökön egy újabb pozícióban próbálnak megállapodni, hogy azt aztán utolsó ajánlatként a képviselők elé terjesszék. Ha az EP rááll az alkura, akkor már a szeptember eleji plenáris ülésen megejthetik az első olvasat szavazását, ha nem, akkor is van esély arra, hogy a szeptemberi második plenáris ülésre marad a döntés.

Jól értesült források szerint a Tanács az elmúlt hetek egyeztetései során több kérdésben is engedett az európai szintű felügyeleti szervek számára lehetőleg minél markánsabb kompetenciákat óhajtó képviselőknek. Így hozzájárultak ahhoz, hogy az európai mikroszintű felügyeletek (az Európai Bankhatóság, az Európai Biztosítási Hatóság és az Európai Értékpapír és Piaci Hatóság) átmenetileg betilthasson a pénzügyi rendszer stabilitását veszélyeztető pénzügyi termékeket és tranzakciókat (nemrég volt arra példa, hogy például a német nemzeti pénzügyi felügyelet a partnerszervekkel folytatott előzetes egyeztetés nélkül betiltott ilyen termékeket).

Nem engedett a Tanács ugyanakkor a Parlamentnek a három európai szerv székhelyével kapcsolatban, amelyek így egy központ (Frankfurt) helyett három különböző városban, Londonban, Párizsban és Frankfurtban lesznek.

A Tanács illetékesek szerint hosszas vita után abba is belement, hogy a páneurópai felügyeletek ne csak a közösségi jog megsértése esetén hozhassanak jogilag kötelező erejű döntéseket az egyes pénzintézetekre nézve, hanem rendkívüli helyzetekben is, és a nemzeti felügyeletek közötti vitás ügyekben is. „Ez igazi áttörés, mert nagyjából visszajutottunk a Bizottság eredeti javaslatához” – mutatott rá egy nevének elhallgatását kérő forrás.

A továbbra is nyitott kérdések közül négy emelendő ki. Az első a leendő jogszabálynak azzal a paragrafusával kapcsolatos, amelynek értelmében a jövőben a jogalkotók egy döntéssel közvetlen felügyeleti hatáskörökkel ruházhatnák fel a páneurópai szerveket. A jelenlegi helyzetben ilyen kompetenciával csak a hitelminősítő intézetek felett rendelkeznének. A vita tárgya az, hogy ezt hogyan foglalják szövegbe. A Tanács egy, ezt megengedő záradékot akar, a Parlament ennél egyértelműbb szöveget.

A második vitatott pont a rendkívüli helyzetekre vonatkozik, pontosan arra, hogy az európai felügyeletek az ilyen esetekben milyen közvetlen döntéseket hozhatnak, amelyek az egyes pénzintézetekre nézve kötelezőek lennének. A Tanács az európai szervek hatáskörét csak a közösségi jog nyilvánvaló megsértése esetére korlátozná, a Parlament ennél jóval szélesebb hatókört akar. A megállapodás értelmében a Bizottság és más illetékes szervek ajánlására a Tanács mondaná ki minden alkalommal, hogy rendkívüli helyzet áll fenn. Ennek bejelentését követően az európai szintű pénzügyi felügyeletek pótlólagos jogköröket kapnának az európai szintű koordinációra, utasításokat adhatnának a nemzeti hatóságoknak is, és bizonyos esetekben közvetlenül döntéseket is hozhatnának. Ilyen rendkívüli helyzet állhat elő szakértők szerint például egy regionális szintű ingatlanbuborék kialakulásakor, vagy akkor, ha egy fontos határokon átnyúló tevékenységet folytató banknak súlyos likviditási problémái vannak, amelyek más bankokat is érinthetnek.

Lényegében ugyanez a felállás azokban az ügyekben, amikor az európai hatóságoknak közvetíteniük kell a nemzeti felügyeleteket érintő vitás kérdésekben. A Tanács erősen behatárolná az európai szervek szerepét, amit eseti alapon bírálnának el, míg az EP szerint az európai szervek bármilyen vitában szerepet kapnának, ami a bejegyzés szerinti és a fogadó ország felügyeleteit szembeállítja egymással.

A negyedik vitás téma a makrofelügyeleti szintet érinti, konkrétan a Rendszerkockázati Tanács elnöklésének kérdését. Itt az EP ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Központi Bank elnökének kezében legyen a vezetés.